Az első év második felében a babák általában megtanulnak önállóan felállni, felülni, és helyet változtatni (kúszással, mászással, és később járással). Tehát eljön az az idő, amikor a lakást még átgondoltabban kell berendeznünk. Számítsunk rá, hogy nem lesz már elég nekik egy kis "movement area", és az egész lakásban minden alacsonyan hagyott dolgot el fognak érni. A legalsó polcokat, alacsony szekrényeket mind-mind kipakolják, felfedezik majd. A Montessori szemlélethez az igazodik, hogy engedjük a felfedezést, ahelyett, hogy megpróbálnánk mindent elzárni a gyermek elől. Persze az olyan dolgoknak, amik veszélyesek, (éles kések, törékeny, értékes tárgyak, stb.) vagy amikben nem szeretnénk, hogyha véletlenül kárt tennének, még időben keressünk másik helyet. Csak olyan dolgok legyenek hozzáférhetők, amikkel nyugodtan tevékenykedhet. A biztonságra (pl. ezentúl minden bútorba belekapaszkodnak majd, esetleg meg is próbálnak rá felmászni, ezért biztosítani kell, hogy ne tudjanak semmit magukra borítani) jobban oda kell figyelni, néhány változtatás szükséges lesz. Ebben minden család a saját otthona adottságaihoz és személyes elképzeléseihez mérten tud dönteni.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/
A "movement area"-hoz ebben az időszakban kerül a tükör elé egy rúd, amivel a baba gyakorolhatja a felállást, és közben a tükörben láthatja magát. Ettől függetlenül természetesen a kanapé, a dohányzóasztal, szék, vagy a szülők lába is tökéletesen megfelel a célnak. Minél több biztos pont van a környezetben, ahol fel tud egyedül kapaszkodni, annál jobb. A járás tanulása környékén sok családban használnak járássegítő tologatós kocsit (mint az alábbi képen látható), de persze egy baba, aki kész arra, hogy kapaszkodva járjon, megtalálja a környezetében azt, amire szüksége van - például egy széket, vagy mint a mi esetünkben, a saját etetőszékét. Ne járassunk viszont vezetve. A kényelmes ruházat még mindig elengedhetetlen, pl. a még mászó babáknak a szoknyákat, ruhákat akár mennyire is aranyosak, jobb, hogyha mellőzzük, mert kényelmetlen lehet, sokszor hátráltatja őket. A felállni, lépegetni kezdő babáknál felmerül a benti cipő kérdése, amiről megoszlanak még a hozzáértők véleményei is. Én azt a tábort erősítem, miszerint bentre a tapadós zokni, vagy, amennyiben megoldható, a mezítlábasság a legideálisabb. Ebben az időszakban jönnek az első csetlések-botlások, kisebb esések is; a nagyobb/veszélyesebb eséseket természetesen előzzük meg, de azért engedjük, hogy megtapasztalják a testük határait. A kisebb esések kisebb korban megvédhetnek a nagyobb esésektől nagyobb korban.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/
A játékospolc ebben a korban kezd el szerepet kapni, hiszen most már egyedül oda tudnak jutni, (és persze ebbe is bele fognak kapaszkodni!) és választani, a választott játékot egyedül levenni. Még mindig mindent a szájukba tesznek, rágcsálnak, egymáshoz ütögetnek, de egyre inkább érdekelni kezdi őket hogy egy-egy játék hogyan működik, mire lehet használni. Elkezdődik a hozzátáplálás is. Ehhez szükséges egy nagyon alacsony asztal és kisszék, amihez egyedül le tud ülni a baba, lába leér a földre. Ennél a kis asztalkánál már az önálló ülni tudástól kezdve tud a baba enni, és el tud kezdeni itt is dolgozni a játékaival, eszközeivel. Néhány bekeretezett festményt is tehetünk a baba szemmagasságába. Az első év végére/második év elejére olyan egyszerű dolgokban részt tudnak már venni, mint a használt pelenka kidobása (vagy mosható pelenka esetében helyére tevése), kis asztal vagy etetőszék tálcájának evés után letörlése, szennyes ruhák szennyes kosárba dobása, esetleg étkezés után kis méretű seprűvel sepregetés.
