Az alábbi cikket Anne Provant, Children's House Guide-tól fordítottam.
Mindegy, hogy hol tartasz a "Montessori utadban"- akár veteránnak számítasz a témában, akár teljesen újdonság számodra a módszer- Maria Montessori teóriáit a fejlődési pszichológiáról egyikünknek sem egyszerű feladat értelmezni. A 20. század elejére jellemző komplikált retorikával íródott, olaszról átfordított nyelvezetét megérteni enyhén szólva is rendkívül bonyolult.
De egyet se félj! Azért vagyunk itt, hogy könnyebben emészthető részekre szedjem Neked Montessori emberi fejlődéselméletét, amit fejlődési szakaszoknak hívunk. Remélem, ez segít még jobban megérteni a gyermekedet- és talán saját magadat is.
A fejlődési szakaszok
A négy fejlődési szakasz az a holisztikus keretrendszer, amire Montessori fejlődési pszichológiai eszményét építette. Ez a teória magába foglalja az emberi fejlődést születéstől a felnőttkorig (24 éves korig). Holisztikusnak azért neveztem, mert a gyermek fejlődését minden - akadémikus, spirituális, morális, és érzelmi - szempontból vizsgálja.
Amikor egy gyermek születik, tele lehetőséggel és ígérettel érkezik a világra. A lehetőségei - hogy ki lesz belőle, milyen élete lesz - még végtelenek. Nem tudhatjuk, milyen potenciállal rendelkezik, és hogy mindez mennyire tud majd kibontakozni. Mindössze annyit tehetünk szülőként és tanárként, hogy segítjük őt ezen a nehéz úton, önmaga felépítésében - és ez egy hatalmas feladat.
A tradicionális oktatás lineáris fejlődést feltételez: minden évben többet és többet tanulunk, azokra építve, amiket korábban tanultunk. Aztán elérjük a felnőttkort, és addigra megtanultunk mindent, amit csak lehetséges.
Dr. Montessori másként látta a dolgokat. Rájött, hogy az emberi fejlődés nem tökéletesen lineáris. Valójában a tanulás ciklusokban történik. Vannak tetőpontok és hullámvölgyek, ezeket láthatod reprezentálva az alábbi ábrán:
Ha az ábrát nézed, látsz egy egyenes vonalat, ez szemlélteti a gyermek életkorát. A vonalak, amik a háromszögeket formázzák, a fejlődést és visszaesést jelzik. Montessori szerint a fejlődés a fejlődési szakasz elején intenzív, majd tetőzik, aztán visszaesik, mintegy előkészítvén a következő szakasz megkezdését.
Az első szakasz: Születéstől 6 éves korig (koragyermekkor)
Ez vitathatatlanul a legfontosabb szakasz a gyermek fejlődésében, hiszen itt teremti önmagát. A gyermek személyisége, furcsaságai, kedvelt és nem kedvelt dolgai - mindezek alapjai ebben az időszakban tevődnek le. És ha mindez nem lenne elég nehéz, a gyermeknek még testileg is fel kell építenie magát. Ez alatt az idő alatt tanul meg beszélni, olvasni, mászni, és járni. Hogyha így gondolunk a dologra, hibáztathatjuk-e őket egocentrikusságukért?
Ebben a szakaszban, ahogy Montessori fogalmazott, a gyermeknek "szivacsos agya" (= the absorbent mind) van. Születésétől három éves koráig a gyermek magába szív mindent a világból, mint egy szivacs, ez a "tudattalan szivacsos agy".
Az első szakasz második felében (3-6 éves kor között) tudatossá válik ez a magukba szívás. Mindkét időszak alatt a tanulás hatalmas feladata könnyebbé válik a szenzitív periódusok által.
A szenzitív periódusokat kis "ablakok" a gyermekek életében, és amikor kinyílnak, hirtelen belülről motiváltak lesznek egy bizonyos készség elsajátítására. Ha megengedjük nekik, ezt a készséget könnyebben és természetesebben el is sajátítják, mint bármikor máskor életük folyamán. Az emberek átmennek a rend, beszélt nyelv, írott nyelv, matematika, mozgás, és még sok más szenzitív perióduson.
Az első fejlődési szakasz végére ezek a szenzitív periódusok befejeződnek, és a gyermek készen áll a második szakaszra, amely az első szakaszban gyakorolt dolgokra fog épülni.
A második szakasz: Gyermekkor (6-12 éves kor között)
6 és 12 éves kor között a gyermek létrehozza intelligenciáját, de ami még fontosabb, a lelkiismeretét. A fizikai rend kiemelkedően fontos a kisgyermekek számára, és miután ez a szükség kielégült az első szakaszban, az idősebb gyermek a morális rendet keresi, vagy a "jó és rossz" megítélését.
A gyermekek legjobban a környezetükben élő felnőtteket figyelve tanulnak. Ezért is hangsúlyozzuk annak a viselkedésnek példamutatását, amit a tantermünkben viszont szeretnénk látni. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek sétáljanak a tanteremben, magunk is sétálunk a tanteremben. Ha azt szeretnénk, hogy halkan beszéljenek, magunk is elhalkítjuk a beszédünket. A második szakaszban lévő gyermeknek erős morális mintákra van szüksége. Olyan példákra van szüksége, akik integritással élnek, és kiállnak azért, amiben hisznek. Az ezekben az években kialakuló erkölcse,lelkiismerete fogja őt átsegíteni a tinédzser évein.
A(z addigra kialakult) lelkiismerete fogja arra ösztönözni, hogy segíteni akarjon, amikor igazságtalansággal találkozik a világban. Arra van szüksége, hogy megmutassuk neki, mit tehet azért, hogy segítsen. Ez remek időpont, hogy megismertessük például az önkéntességgel, adományozással- bármivel, amivel tenni tud azért, hogy elősegítsen egy számára fontos eszményt.
Az első két szakaszban a gyermek azt mondja "Segíts, hogy egyedül csinálhassam." Ezzel szemben, a következő két szakaszt így lehetne összefoglalni "Segíts, hogy magamnak gondolkodhassak." A közös pont, ami a kettőt összeköti, az összes szakasz lényege, a gyermek önállóságra törekvése.
A harmadik szakasz: 12-18 éves kor között (Serdülőkor)
Megérkeztünk azokba a félelmes évekbe, a serdülőkor éveibe. Nem tudnál eleget fizetni nekem, hogy újraéljem ezt a szakaszt, de Montessori szemében ezek fontos évek, amelyek alatt a gyermek szociális személyiségét építi.
Más szavakkal, a gyermek leválasztódik a szüleiről, mentálisan és fizikailag is, és arra van szüksége, hogy megmutassuk neki, hogy részt vehet, és befolyással van a saját életére. Amennyiben minden rendben ment a második szakaszban, a tinédzser erős erkölccsel és lelkiismerettel rendelkezik, amire számíthat, amikor nehéz döntéseket kell meghoznia.
A negyedik szakasz: 18-24 éves kor között
A negyedik szakasz során az újdonsült felnőtt önértelmezésén dolgozik. Azt kérdezi magától "Ki vagyok én? Mit tudok hozzáadni a világhoz?" Rájön, hogy a legmélyebb, legfontosabb tudás felfedezéssel, próbálkozással, hibázással, és gyakorlással - röviden, a saját tapasztalásával - szerezhető, és eléri a spirituális és morális önállóságot.
A ragyogó jövő
A tradicionális oktatás nagy része arra helyezi a fókuszt, hogy nekünk, mint társadalom, mire van szükségünk a gyerektől. Milyen fényben tüntetnek fel minket az ő érdemjegyeik? Mit mondanak rólunk az ő sikereik? Sok megközelítése a tradicionális oktatásnak nem veszi figyelembe, hogy mi hogyan tudnánk segíteni a gyermeket kibontakoztatni személyiségét és kihozni magából a maximum potenciált.
A Montessori pedagógia a gyermek egész fejlődését figyelembe veszi. A fejlődési szakaszok teóriája felismeri a gyermek útját, és segíti a gyermekek utazását rajta - az utat az érett, a képzelőerővel rendelkező, a tanulás szerető, és erős morális karakterű emberré válásban. Más szóval, a Montessori pedagógia nem csak az akadémikus fejlődést segíti; hanem az emberi fejlődést.
Könyvében, "The Absorbent Mind"-ban Montessori ezt írta:
A gyermek ismeretlen erőkkel van felruházva, amelyek el vezethetnek minket egy ragyogó jövő felé. Ha egy új világot szeretnénk, az oktatás elsődleges célja ezeknek a rejtett lehetőségeknek fejlesztése kell, hogy legyen.
