Az Egyszerűbb gyermekkort olvastam éppen, amikor Facebookon rábukkantam Faragó Ági Egyszerűbb Gyermekkor szülőcsoportjára. Nagyon tetszett a könyv, éppen a fizikai környezet változtatásainál, a gyerekjátékok kiválogatásánál tartottam, és azt éreztem, hogy ez nagyon sok szempontból megegyezik a Montessori otthoni gyakorlásával, ezért lelkesen beiratkoztam hozzá. Picit sem bántam meg, mert a kéthetente tartott találkozók nagyon sokat adtak: nem csak hasonló gondolkodású, hasonló mindennapi problémákkal szembesülő anyákat ismertem meg, de motivációt és ötleteket adott arra is, hogy hogyan tudnék nagyobb nyugalmat, kiszámíthatóságot teremteni a családom számára. A legtöbb dolog, amit a könyvben olvastam, számomra egybecsengett a Montessori filozófia értékrendjével, így született meg ennek a bejegyzésnek a gondolata.
Ágival készített interjúmat alább olvashatjátok.
A könnyebb követhetőség érdekében az interjúban Ágit Á-val, Barbit, azaz engem B-vel jelöltem.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/BoBDM5gA9tS/)
B: Kedves Ági! Bemutatkoznál kicsit?
Á: Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó vagyok, ami azt jelenti, hogy az azonos című könyv írójának, Kim John Payne-nek és csapatának a képzését végeztem el. Tanácsadóként az a munkám, hogy azokat a szülőket, családokat segítsem, akik szeretnének egyszerűsíteni a családi életükön, a könyv elméletét a gyakorlatba átültetni. Ezt a leghatékonyabban hét alkalmas szülőcsoportokon tudjuk megtenni, amik már online formában is elérhetők, de workshopokat, előadásokat is tartok és egyéni tanácsadással is foglalkozom. Egyébként eredetileg közgazdász a végzettségem, de már évek óta segítőként dolgozom. Kislányom, Lenke születése után fordultam az anyák, szülők segítése felé.
B: Mit jelent az Egyszerűbb gyermekkor?
Á: Megpróbáljuk kiszűrni a felesleges dolgokat családunk életéből ahhoz, hogy a számunkra fontosakra koncentráljunk. Egyúttal kiszámíthatóságot is teremtünk a gyermekeinknek, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak legyenek. A célunk az, hogy valamennyire függetlenítsük magunkat a társadalmi nyomástól, ami a pörgés, a gyerekkor „kiaknázása”, a túlfogyasztás, a folyamatok meggyorsítása, gépesítése felé hajt minket. Megtanulunk bízni abban, hogy néhány alapvető tényező (mint idő és tér a szabad játékhoz, kiszámíthatóság, nyugodt családi háttér) biztosítása segít gyermekünknek abban, hogy a maga tempójában egészségesen fejlődjön, és hogy ehhez egy egészséges gyerek esetében nem szükséges beavatkozás a családon kívülről.
Kim John Payne felfedezte, hogy sok nyugati középosztálybeli gyerek a poszttraumás stressz szindrómához hasonló tüneteket mutat egyszerűen azért, mert rohanó, fogyasztás alapú világunk túlterheli őket. Életüket négy területen kezdte egyszerűsíteni: a fizikai környezetben, a ritmusban, az időrendben és a felnőtt világ kiszűrésében, a szülőknek pedig a lelki láz koncepciójával segít elfogadni és kezelni, amikor gyerekeik túlterheltek. Azt találta, hogy az ilyen módon egyszerűsített közegben a gyerekek szélsőséges viselkedése megszűnik, idővel pedig egyéni tehetségüket, valódi önmagukat kezdik kibontakoztatni. Tehát egy nem túlterhelt gyerek esetében az Egyszerűbb gyermekkor az önazonosság kialakulását támogatja – hogy gyermekünk szabad, kiegyensúlyozott, kreatív, rugalmas legyen. Hogy boldog legyen, hogy valódi gyerekkora legyen.
B: A gyerekkor kiaknázásával szerintem sokszor tévesen a Montessori pedagógiát is szokták vádolni. A „fejlesztő tevékenységek” egy nagyon félreértett részét képezik a Montessorinak. Nem azért és nem úgy fejleszti a gyerekeket, ahogy ezt sokan értelmezik. Például a kisgyermekek természetes igénye a mozgás, és tudván ezt, ahelyett, hogy megpróbálnánk őket megállítani, inkább olyan környezetet teremtünk számunkra, amiben biztonságban, szabadon gyakorolhatják az éppen adott mozgásfejlődési lépcsőt. A színválogatós Montessori játékok sok felnőttet is lázba hoznak, de ezeknek sem az a célja, hogy a gyereknek minél előbb megtanítsuk a színeket. Megfigyeljük a gyereket, és amint természetes érdeklődést mutat a hasonló tárgyak csoportba rendezése iránt, megadjuk neki erre a lehetőséget.
B: A Montessori otthon játékos polcai és az Egyszerűbb gyermekkor játékos polcai között milyen különbséget látsz?
Á: Alapvetően hasonlít a két módszer abban, hogy rendre és a természetes játékok használatára törekednek, illetve lehetőséget adnak a gyereknek arra, hogy a saját eszközeivel „valódi” tevékenységeket – főzés, kertészkedés, takarítás – végezzenek. A fő különbség szerintem abban van, hogy míg a Montessori-módszer nyitott polcokat és látható kosarakat javasol, addig az Egyszerűbb gyermekkorban inkább arra törekszünk, hogy kevés játék legyen szem előtt, és a többi néhány, letakart kosárban. Ennek az az oka, hogy a túl sok választási lehetőség megterhelő tud lenni a gyerekek számára. Ezért is van az, hogy amikor csökkenjük a kéznél levő játékok számát, a gyerekek elkezdenek elmélyültebben játszani és kevesebbet dobálni a játékokat, de akár még a testvérek közti veszekedések is csökkenhetnek ezáltal. Azt hiszem, még ez sem valódi ellentmondás, hiszen a Montessori sem javasolja, hogy sok játék legyen kéznél, így meg lehet valósítani egyszerre a két módszer elveit is a gyerekszobában.
Egyébként az író Waldorf tanító, így az Egyszerűbb gyermekkor módszerére sokan úgy is tekintenek, mint a Waldorf otthoni megvalósítására. Óvodai, iskolai környezetben több eltérés lehet a két módszer közt. Talán a legnagyobb különbség, hogy míg tudomásom szerint a Montessori a munkára (a valódi tevékenységekre) koncentrál, addig a Waldorf és az Egyszerűbb gyermekkor is a szabad játék fontosságát hangsúlyozza, amely csak kiskamasz korban kezd háttérbe kerülni. A szabad játékot azért tartjuk létfontosságúnak, mert fejleszti a kreativitást, a szociális készségeket, a rugalmasságot, ráadásul a gyereket ért élmények feldolgozását is segíti. Biztosan mindenki látta már gyermekét egy orvosi látogatás után napokig-hetekig(-hónapokig?) doktor bácsisat játszani – ők így dolgozzák fel, „játsszák ki” magukból ezeket az eseményeket.
B: Pont a minap jutott eszembe, hogy mennyire fontos itt is az egyensúly. Sokszor a szülők meg szeretnének valami házimunkát csinálni otthon (legyen ez főzés, takarítás, teregetés) és a gyereket addig elküldik játszani. Szerintem ezekbe a tevékenységekbe nagyon sokszor be lehet őket vonni, és ők vágynak is erre, hiszen minket utánozni akarnak. Persze, ezt sem szabad kötelezővé tenni: elmehetsz játszani, de segíthetsz nekem is ebben, ha szeretnél. Mila például soha nem választotta még a játékot, de minden gyerek más beállítottságú.
B: Milyen szempontok szerint szoktad javasolni, hogy a szülők válogassák át a gyerekek játékait?
Á: Az egyik legfontosabb szempont az, hogy a játékok nyílt végűek, azaz sokféleképpen, kreatívan használhatóak legyenek. Egy egyértelmű játék használata során a gyermek nem tudja kibontakoztatni kreativitását, ráadásul az ilyen játékokból sok kell ahhoz, hogy a gyereket „elszórakoztassák”. A legegyszerűbb építőjátékok, babák, autók, kreatív eszközök támogatják leginkább a szabad játékot, amibe a gyerekek belevetíthetik a képzeletüket. A villogó, zenélő játékokat pedig azért nem szoktuk javasolni, mert nagyon erős ingereket adnak, amivel megterhelik a gyerekeket, egyúttal megemelik az ingerküszöbüket. Az Egyszerűbb gyermekkor könyv még jó pár szempontot leír, amelyekkel részletesen a szülőcsoportjaimon, workshopjaimon is foglalkozunk.
B: Mondjuk ebben van különbség a Montessori megközelítés és az Egyszerűbb gyermekkor között. Mi a minél realisztikusabb, valósághűbb ábrázolásokat szeretjük, legyen szó fa- vagy műanyag állatokról, vagy akár könyvek illusztrációjáról. Ennek az az oka, hogy a kisgyermekek számára még nagyon új és érdekes a világ, nem rendelkeznek még biztos alappal, arról akár hogy hogy néz ki egy elefánt a valóságban. A „nyitott-végű” játékok, amiket említesz, például az építőkockák, vagy a Grimm’s szivárvány (ami egyébként nem Montessori játék!) szintén gyakran megtalálhatók a Montessori otthonokban is. A természetes anyagokat a Montessori családok is előnybe helyezik, de néha mérlegelniük kell, hogy a játék realisztikussága, felhasználhatósága fontosabb, vagy az, hogy mindenképpen természetes legyen. Valószínűleg egy Montessori otthoni környezetben több játék is van összességében, mert arra is nagyon odafigyelünk, hogy az adott játék megfeleljen a gyermek fejlődési szintjének (így gyakrabban kell váltogatni őket).
B: Montessori szerint a rend szenzitív periódusa születéstől kb. 5 éves korig tart, és 1,5-2,5 éves kor környékén "tetőzik". A gyerekek ilyenkor nem csak a fizikai környezetükben érzékenyek a rendre, hanem a mindennapi tevékenységeik megszokott sorrendjét is igénylik. A rutin kialakításában hogyan segít minket az Egyszerűbb gyermekkor?
Á: A kiszámíthatóság az Egyszerűbb gyermekkor módszerében is nagyon fontos, ha nem a legfontosabb. A ritmus területén egyrészt rituálékkal dolgozunk – ezek nemcsak biztonságot adnak a gyerekeknek, de az együttműködésben is segítik őket. Öt éves kor alatt dalokkal, játékokkal tesszük ismerőssé és követhetővé az életünkben naponta, hetente vagy ritkábban ismétlődő tevékenységeket. Ezeknek a rituáléknak meglepő erejük van: néhány ismétlés után a gyerek már tudja, hogy mi következik, gyakran egyedül indul mondjuk a fürdőszobába a szokott dal hallatán, bár pár napja még küzdeni kellett vele ezért. Nem csak a mindennapi tevékenyégekre építünk rituálékat, hanem újakat is bevezetünk: minél inkább ritmusossá próbáljuk tenni a család napjait, hogy a gyerek tudja, hogy mire számíthat. Ily módon nem kell folyamatos készültségben lennie, hiszen tudja, az események hogyan követik egymást: evés előtt kezet mosunk, megterítünk (itt például egész kicsi kortól lehet a gyereknek saját feladata is), evéshez gyertyát gyújtunk, imádkozunk vagy csak pár másodperc csenddel hangolódunk rá az étkezésre (vagy azzal, hogy jó étvágyat kívánunk egymásnak), evés után kezet mosunk, leszedjük az asztalt, mosogatunk, stb. De a kiszámíthatóság növelése érdekében azt is szoktuk javasolni, hogy reggel, vagy már előző este beszéljük át a gyerekekkel, mi várható aznap. Nagyobb gyerekekkel már a heti programot is együtt lehet tervezni mondjuk vasárnap esténként. Itt is fontos, hogy még megnyugtatóbb ez a tevékenység, ha megvan az előre meghatározott ideje.
B: Montessoriban is szokták javasolni, például a két-három éves gyermekeknél, akik éppen a határaikat próbálgatják, és a „nem” szócskával igyekeznek kifejezni szabad akaratukat, hogy legyen egy ritmus, így a dolgok megszokott, biztonságos sorrendje természetes (mondjuk, hogy étkezés előtt mindig kezet mosunk), ez ellen kevésbé lázadoznak. Illetve, hogy egy példát mondjak: „Most elmegyünk fürdeni. A nagy kádban vagy a kis kádban szeretnél?” Tehát nem kérdés az, hogy mi fog történni, de mégis adunk neki esélyt, hogy beleszóljon valamibe.
B: Megvalósítható a Montessori-módszer és az Egyszerűbb gyermekkor elvei egyidejűleg?
Á: Szerintem Te vagy az élő példa rá, hogy igen. J Én azt gondolom, hogy otthoni környezetben minimális az eltérés a két módszer között – viszont mindkettő távol esik az általánosságban megszokott, rohanó, „nagyüzemi” mindennapoktól. Mindkét módszerrel nagyon jót teszünk a gyermekeinknek, rengeteg odafigyelést és tapasztalási lehetőséget adunk nekik. Az Egyszerűbb gyermekkor az időrend, a ritmus és a felnőtt világ kiszűrése területein is jól kiegészíti, támogatja a Montessori-módszert: segít abban, hogy napjaink lassabban, nyugodtabban teljenek, hogy a számunkra fontos dolgokra koncentrálhassunk. Szerintem a két módszer egyáltalán nem áll szemben egymással – mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy mindkettővel ismerkedjen meg.
B: Én is így gondolom. A minimalizmus, a lassú, nyugodt gyermekkor szerintem mindenképpen Montessori-kompatibilis. Még egyszer köszönöm! :)
