Hagyjuk a gyermekeket szabadnak lenni; sőt,biztassuk őket; hagyjuk őket kint futkározni az esőben; hagyjuk, hogy levegyék a cipőjüket, amikor egy pocsolyát találnak; hagyjuk őket mezítláb taposni a rét harmatos füvében; hagyjuk őket nyugodtan megpihenni, amikor egy fa hívogatja őket árnyékában szunnyadásra; hagyjuk őket hangoskodni és nevetni, amikor a Nap sugarai reggel felébresztik őket.
Maria Montessori
Az elmúlt néhány hét időjárása ihletette ezt a bejegyzést (illetve korábban olvastam már ezzel kapcsolatban például ezt a cikket (katt!). Alapvetően az én hangulatom, közérzetem mindig is nagyon függött az aktuális időjárástól. Persze a "jó" (napos, meleg, kellemes) időtől a kedvem is mindig sokkal jobb volt, a "rossz" (esős, hideg, hűvös, borús) időben pedig könnyebben engedtem meg magamnak a kedvetlenséget. Egy két éves gyermek mellett aztán nem igazán adatik meg az a luxus egy szülőnek, hogy csak a neki szimpatikus időjárásban töltsön időt a szabadban. A gyerekeknek minden időjárásban szükségük van a kint töltött időre, mozgásra, és nekik teljesen mindegy, hogy esik vagy fúj, minden időben jól tudják érezni magukat. Nemrég olvastam egy másik cikket is (katt!), amit nagyon inspirálónak találtam, lényegében arról szól, hogy a gyerekek másképp gondolnak a természetre, mint mi felnőttek, és bárhol megtalálják azt. Tehát elég a kertünk, vagy a közeli játszótér vagy park is ahhoz, hogy ők kapcsolatba kerüljenek a természettel.
Van az a mondás, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha. Amire ráébresztett ez az esős időszak, az az volt, hogy nem csak a gyerekeknek kell gondoskodnunk esőruházatról, hanem magunknak is ahhoz, hogy ne rettentsen el minket a kint töltött idő gondolata. A gyermek ruházata több szempontból is fontos; egyrészt hóban vagy esőben nyilván nem szeretnénk, hogyha könnyen beázna a cipője. Illetve, hogyha előre számolunk azzal, hogy a hóba bizony bele fognak feküdni, hogy esőben a legnagyobb pocsolyákban fognak ugrálni, akkor az összes ruhadarabot nagyobb odafigyeléssel kell megválasztanunk, nem csak a cipőt. Én úgy gondolom, hogy a nyakig sárosnak levés a gyerekkor elengedhetetlen része, és nem szeretném ettől elvenni a gyermekem kedvét. Ezért is szeretek például használtan vásárolni ruhákat, mert ezeket kevésbé féltem. Van egy-két ruhadarab, amire igyekszünk beruházni; például a cipő. Az egészséges lábfej fejlődéshez szerintem fontos egy jól megválasztott cipő; ezért legtöbbször újat szoktunk venni. Múltkor már a második nap a gyönyörű új cipőben a pocsolyában kötött ki a gyermekem. Emlékeztettem magam, hogy a cipőt nem a szépségéért választottunk, hanem azért, mert szerintem ez a legjobb a lábának. A foltos ruhákkal vívott harcot is feladtam egy ideje, és azt ismétlem magamban, hogy minél foltosabb a ruha, annál jobban érezte magát a gyermek.
Amióta jobban odafigyelek a szavakra, amiket használok (és ezzel arra is, amit mások használnak) feltűnt, hogy milyen sokszor illetjük negatív jelzőkkel az időjárási körülményeket. Magamban is kicsit át kellett értékelnem az esős, hűvös időjárást ahhoz, hogy őszintén tudjak pozitív módon beszélni róla. Tudatosan nem mondok olyat, hogy "rossz idő van", vagy hogy "nem mehetünk ki játszani, mert esik, vagy mert hideg van". Ehelyett (amellett, hogy tényleg minden időben ráveszem magam legalább egy kicsi kint töltött időre) inkább semleges kifejezéseket használok, mint "esik az eső" vagy "felhős az ég", vagy a pozitív oldalát hangsúlyozni, mint "nézd csak, esik az eső, kimehetünk pocsolyába ugrálni".
Összegyűjtöttem néhány pozitívumot, amiért az eső jó (és lehet ezekkel motiválni magunkat és a gyerekeket):
- ingyenes "sensory experience" (az eső különböző érzékszerveinkkel megtapasztalása pl. esőillat)
- így tudnak nőni a növények, virágok
- csigákat, gilisztákat találhatunk
- lehet pocsolyákban ugrálni
- lehet játszani a sárral
- fel lehet venni a gumicsizmát, az esőkabátot, lehet esernyőt használni
- a homokozóban nem kell mélyre ásni ahhoz, hogy vizes homokot találjunk, nem keveredik a száraz és vizes homok, így könnyen lehet formákat csinálni belőle
- általában miénk az egész játszótér ;)