Maria Montessori művei közül sajnos csak nagyon keveset fordítottak le magyarra (ennek a listának (katt!) a hosszát érdemes megnézni), jelenleg a Gyermek felfedezése c. könyv az egyetlen általa írt alkotás, ami egyáltalán beszerezhető. Az én "Montessori-utam" (furcsán hangzik ez így magyarul, de "Montessori journey"-ként szoktuk emlegetni) elején én is különféle külföldi blogokból, csoportokból próbáltam tájékozódni, és ezekből is nagyon sokat tanultam. Aztán amikor megérett bennem a kíváncsiság, amikor szerettem volna igazán megérteni a Montessori filozófia lényegét, elkezdtem magától Montessoritól olvasni. Őszinte leszek, amikor először belekezdtem ebbe a könyvbe (The Absorbent Mind), viszonylag gyorsan abba is hagytam az olvasását, mert egyáltalán nem könnyű olvasmány, és én ugyan angol szakon végeztem az egyetemen, de friss, nem túl kipihent anyukaként még a nyelvezete is okozott némi nehézséget. Azért fordítottam le most ezt a kis részletet, mert számomra nagyon meglepő információkat tartalmaz, és ezután elgondolkodtam, hogy én személy szerint hogyan és miben lettem tudatosabb a nyelvhasználatomat illetően a Montessori filozófiának köszönhetően- erről fog szólni a következő bejegyzés.

 
"Egy dolog, amit észrevettünk, hogy az ekkora korú gyermek (3-6 éves kor között) nagyon nagy számú szót sajátít el, van egy speciális érzékenysége és érdeklődése a szavak iránt, és spontán megtanul akármennyi új szót. Sok kísérlet kimutatta, hogy minden gyermek jelentősen gazdagítja a szókincsét ebben az időszakban. Természetesen azokat a szavakat sajátították el, amiket a környezetükben használtak, úgyhogy egy kulturált környezet megadta a lehetőséget a gyermeknek, hogy minél több szót megtanuljon, de akármilyen környezetben az ösztön arra késztette őt, hogy a lehető legtöbb szót magába szívjon. A gyermek éhezik a szavakra. Egy kulturált környezetben szavak ezreit is képes felvenni. Ebben az életkorban sok szót adni neki segítség. Segítség nélkül igyekezettel és rendszer nélkül veszi fel ezeket- a segítséget az igyekezet csökkentésével, és egy rendszer adásával biztosítjuk.

(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/BukcuI0jVOW/?utm_source=ig_share_sheet&igshid=ii6jmpgyo53s)

A tanulatlan 'tanárok' (korábban a könyvben kifejti, hogy mit ért ezalatt: direkt nem tanárokat alkalmazott, hanem egyszerű, tanulatlan embereket, mivel ők voltak azok, akik előítéletek nélkül tudták teljesíteni a rövid, egyszerű feladatokat- mint például hogy adjanak mindössze egy nagyon rövid, néhány szóból álló magyarázatot, és utána teljesen hagyják a gyermekeket magukra és csak figyeljenek) akiket az első kísérletünkben alkalmaztunk, észrevették ezt, és leírtak szavakat a gyermekeknek. Leírtak, amennyit csak tudtak, de gyorsan kifogytak belőlük, aztán hozzám jöttek, mondván, már minden szót felsoroltak a gyermekeknek a ruhák, házak, utcák, fák témaköreiben, de a gyermekek még mindig többre vágynak!

Úgyhogy arra gondoltunk, miért ne adnánk az ekkora gyermekeknek a kultúrájukhoz szükséges szavakat, mint például az összes geometriai forma nevét, amit a szenzoriális eszközök között használtak: poligon, trapéz, stb. A gyermekek mindet megtanulták egy nap alatt! Tovább mentünk, a tudományos eszközök neveire, mint: termométer, barométer, stb. Aztán botanikus szavakkal, mint: csészelevél, sziromlevél, porzó, bibe, stb. Mindent nagy lelkesedéssel fogadtak. "Van még több?" kérdezték, a tanárok meg panaszkodtak, hogy amikor elvitték őket sétálni, felsorolták az összes gépkocsi nevét, amit a tanárok természetesen nem ismertek. Ezek a gyermekek kiolthatatlanul szomjaznak a szavakra, és kifáradhatatlan erővel fogadják be azokat, míg az ezt követő fejlődési szakaszról már nem mondható el ugyanez. Ekkor más dolgok fejlődnek, de a későbbi fejlődési szakaszokban nehezebb az idegen szavak megjegyzése.

Úgy találtuk, hogy azok a gyermekek, akiknek lehetőségük adódott korán megtanulni ezeket a szavakat, könnyedén felismerték és emlékeztek azokra a későbbiekben, amikor az iskolában, 8-9, de akár 12-14 éves korukban találkoztak velük, azokkal a gyermekekkel ellentétben, akik akkor hallották őket először- ők nehezen jegyezték meg ezeket. Ez alapján logikus következtetés, hogy adjunk a gyermekeknek tudományos neveket ebben az életkorban, 3-6 éves kor közt. Persze nem gépiesen, hanem összefüggésben különlegesen előkészített eszközökkel, hogy alapjuk valós megértés és tapasztalat legyen. Számunkra a külföldi nevek hosszúk, bonyolultak, nehezen megjegyezhetők- a külföldi gyermek mégis a lehető legnagyobb egyszerűséggel ejti ki saját nevét. Az olasz nyelvben sok idegen szó létezik a külföldiekre, az olasz gyermek számára még sincs különbség ezek és más szavak, mint például: "háromszög" között. Hogy elősegítsük ezt a rendkívüli tudásszomjat, a dolgok valós neveit adjuk a különféle besorolásokból a gyermekeknek minden témában: növénytan, állattan, földrajz, stb., mint például a levél, vagy a virág különböző részeinek, földrajzi jellemzőknek, stb. Mind könnyen ábrázolható és egyértelmű a környezetben, így a lehető legmegfelelőbbek. Nem okoztak számukra nehézséget- a nehézség a tanárokkal volt, akik nem ismerték ezeket a szavakat, és nehezen tudták megjegyezni, hogy melyik-melyik.

Egyszer Kodaikanal-ban (indiai város, Montessorinak a második világháború ideje alatt itt kellett tartózkodnia) láttam idősebb, 14 éves gyermekeket, akik egy átlagos iskolában tanultak, értetlenül állni a virág egy részének neve előtt, míg egy 3 éves kisgyermek azt mondta: "bibe", aztán elfutott játszani. A gyermek ebben a korai életkorban nem közömbösen fogadja be a szavakat, mint bármely hétköznapi egyszerű dolgot; olyan, mintha egy fény gyúlna a gyermekben, és mélységesen érdekli őt. Mikor megmutattuk egy idősebb, 7 vagy 8 éves gyermeknek a gyökerek csoportosítását botanikai könyvek szerint, közben egy kisebb gyermek jött be a terembe, és megkérdezte a nagyobb gyermeket, hogy mik azok az új táblázatok a falon. Elmondtuk neki, és nem sokkal később a kertben növényeket találtunk a földből kitépve, mert a kicsiknek ennyire felkeltette az érdeklődését, hogy ezután meg akarták nézni milyen gyökerei vannak a növényeknek. Amikor láttuk ezt az érdeklődést, átadtuk nekik az ezzel kapcsolatos tudást, a szülők pedig panaszkodtak, hogy a gyermekeik kitépték otthon a kertből a virágokat, megmosták őket, mondván, hogy a gyökereiket szeretnék látni."

Maria Montessori: The Absorbent Mind

Saját fordítás