Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan tudnék „Montessori konyhát” csinálni a gyermekeim számára. A konyhánk apró mérete jelentősen megnehezítette a megvalósítást, mert nem tudtam, hogyan tudnám az alapvető eszközöket elérhetővé tenni számukra anélkül, hogy külön helyet hoznék nekik létre. Míg egy nap rájöttem: egyszerűen át kell variálnom a már meglévő helyeinket. Nekünk annyira bevált ez az egyszerű megoldás, hogy úgy éreztem, meg kell osztanom, hátha segítséget nyújthat másoknak, akik ugyanezekkel a problémákkal küzdenek!

Evőeszközök

Nem is értem, hogy miért nem jutott korábban eszembe, hogy egy lentebbi fiókba tegyem az evőeszközös fiók tartalmát, így a kisebbik gyermekem is könnyedén hozzá tud férni sámli vagy fellépő nélkül. Korábban mindig a legfelső fiókot használtam az evőeszközök tárolására, most viszont helyet cseréltek a konyhai eszközök fiókjával- így a veszélyesebb eszközök, éles kések kerültek a legfelső fiókba.

(Ezek a gyermekeknek szánt konyhai eszközök kerültek meg az evőeszközös fiókba.)

Étkészlet

Ugyanezzel a stratégiával dolgozva lejjebb pakoltam a család étkészletét az alsó szekrénybe. Így mindenki számára hozzáférhetőek a tányérok, poharak, kancsók. A vágódeszkák maradtak, azoknak egyébként is ez volt a helye, így a gyerekek is elérik, és tudják használni szükség esetén.

Talán furcsának találod a sok műanyag tányért, tudom, hogy "nem igazán Montessori", de ezeket nem is kifejezetten a gyerekeknek vettük. Az egész család előszeretettel használja, főleg amikor gyorsan össze kell dobni egy szendvicset vagy valami harapnivalót.

A képen sok színes poharat is láthatsz, persze ezek sem csak a gyerekeknek vannak. A férjem és én gyakran használjuk ezeket, ha csak inni akarunk egy korty vizet, vagy néha-néha amikor megengedünk magunknak egy kisdobozos üdítőt (a legkisebbet vesszük így nem iszunk túl sokat).

A kisebbik fiam Z, még nem tud mindent észben tartani egy egyszerű “snack” előkészítéséhez, gyakran szüksége van egy kis emlékeztetésre. Viszont akárhányszor udvariasan megjegyzem, hogy szüksége lesz egy tányérra, vagy éppen egy vajazó késre (ami épp szükséges) a válasz általában az, hogy “Rendben, Anya” vagy “Köszönöm, Anya” :)

Fellépő

Még egy egyszerű megoldás, ami nélkül el sem tudom képzelni az életünket; a fellépő. Elég könnyű ahhoz, hogy akár a kisebbik fiam is fel tudja emelni, mégis elég erős ahhoz, hogy akár egy felnőtt is használja (így én is rá tudok állni, ha valamit nem érek el). A nagyobbik fiamnak már elég az alsó lépcsőfok is, hogy felérje a konyhapultot. Nap mint nap használjuk.

Rizstartó

Mindennapi étkezéseink szerves részét képezi a rizs, így annak kimérése, mosása, és főzése központi feladat családunkban. A rizst egy dobozban tartjuk a konyhaszekrény alsó polcán (ez túl sötét, így nem csináltam róla fényképet) a mérőedényt és kanalat pedig mindig benne hagyom. Z már nagyon profi, imád rizst főzni a családnak.

Egyéb konyhai eszközeink

A gyerekeknek vannak egyéb, ahogy korábban fogalmaztam, gyermekeknek szánt konyhai eszközeik, de mivel ezek veszélyesek, olyan helyre kerültek amit ők nem érnek el. A szabály, hogy a konyhában mindig szülői felügyelettel dolgozhatnak. Ezért ha mégis szükségük van valamelyik eszközre tőlem tudják elkérni.

Bevallom, régebben Z számára is hozzáférhető helyen tartottuk őket, aztán egy nap ott felejtettem egy zacskó zöldbabot a konyhapulton.  Megtalálta, és olyan gyorsan rohant a késéhez, vágódeszkájához, és fellépőjéhez, hogy mire én a konyhába értem, ő már boldogan vagdosta a zöldbabokat. (felügyelet nélkül..)

Még nem tanulta meg, hogy meg kell várnia engem mielőtt konyhai munkába kezd, és őszintén szólva ez egy kicsit nyugtalanít. Talán amikor nagyobb lesz, és úgy érzem készen áll, visszapakolom ezeket is az alsó szekrénybe.

(A mozsár azért került a képre, mert elpakoltam a veszélyes dolgokkal együtt – bár ez nem kifejezetten veszélyes, csak törékeny – és így egyelőre elfelejtettük Z-t megismertetni vele.)

Ez az egyszerű megoldás tökéletesen működik a mi családunkban és remek példa arra, hogy nem szükséges horribilis összegeket költeni egy Montessori otthon kialakítására.

(Ami viszont szükséges volt, hogy megszokjuk ezt az új konyhai rendszert. A férjem és én még mindig a rossz szekrénybe nyúlunk bizonyos dolgokért – az öregedés jele!)

Végezetül, el kell mondanom, hogy egy Montessori otthon minden, csak nem változatlan. Folyamatosan fejlődik és változik a gyermekeinkkel együtt.

Amint éppen ezt a cikket írom, otthonunkban remek példája folyik ennek az állandó fejlődésnek: Z épp most kezdi az ismerkedést az üvegpohárból ivással. (A korábbi képeken megfigyelhető a színes műanyag poharak mögött néhány kis üvegpohár is – készülnek a napra, mikor teljesen „átváltunk üvegre”) Eddig jól megy! A jövőben reményeim szerint minden műanyagot lecserélünk üvegre.

Eredeti cikk: http://plantingpeas.com/trading-spaces-in-our-montessori-kitchen/