Egy kis előszó: A Montessori fantáziához, képzeletbeli lényekhez való viszonya sokak számára nem egyértelmű. Sok család ennél a "megkötésnél" (ne vezessük be a gyerekeket a tündérek, manók, boszorkányok, és egyéb klasszikus mesei elemek világába) dönt úgy, hogy a Montessori nem nekik való. A Montessori pedagógia nem elvenni szeretné ezeket az élményeket a gyerekektől. De beszéljen tovább helyettem inkább a következő cikk, amit Simone engedélyével fordítottam magyarra.

Simone Davis AMI (=Association Montessori Internationale, maga Maria Montessori alapította több, mint száz évvel ezelőtt) képesített Montessori tanár körülbelül 15 éves tapasztalattal.

A nagy nemzetközi sikert aratott The Montessori Toddler könyv írója.

A cikket itt olvashatjátok eredetiben:

https://www.themontessorinotebook.com/montessori-and-pretend-play/ 

Hogyan közelíti meg a Montessori pedagógia a szerepjátékot, a fantáziát, és a képzeletet?

Dr. Montessori a mai napig híres arról, hogy a szerepjátékok helyett a valóságot helyezte előtérbe. Azért tett így, mert azt figyelte meg, hogy amikor tradicionális játékokat vitt be a tantermébe, a gyermekeket ezek helyett inkább az igazi, valós dolgok érdekelték. Például, ahelyett, hogy a játék konyhában játszottak volna, a gyerekek szívesebben dolgoztak az igazi konyhában, segítettek az ételek előkészítésében. Emiatt döntött úgy, hogy megszabadul a tradicionális játékoktól, és csak azokat tartja meg, amiknek valamilyen valós alapja van.  Ezzel a gyakorlati élet eszközei és tevékenységei a Montessori tanterem alapvető részévé váltak.

A fentiek tudatában sok szülő elbizonytalanodik, hogy otthon mennyire érdemes ösztönöznie a szerepjátékokat.

Ahogy én látom a kérdést, különbség van a Montessori megközelítésben a valós életből merített (tehát képzeletből merített) szerepjáték és a fantáziából merített szerepjáték között.

Senki ne értsen félre. Ez csak az én személyes értelmezésem a Montessori és a fantázia, illetve a Montessori és a képzelet kapcsolatáról- a saját gyermekeimből és tanítványaimból kiindulva. Hogyha valaki más konklúzióra jut ezekkel kapcsolatban, azt is támogatom. Azt gondolom, hogy mindannyian a tőlünk telhető legjobbat próbáljuk nyújtani a számunkra hozzáférhető információk alapján.

A körülöttünk lévő világ megértése konkrét módon

A Montessori módszer szerint a 6 éves kor alatti gyermekeknek legegyszerűbb a körülöttük talált világ dolgait megérteni, feldolgozni, és ezekhez viszonyulni. Ebben a korban még nagyon konkrét értelmezésük van a világról. Legegyszerűbb számunkra azokat a dolgokat megérteni, amit a szemükkel látnak, és meg tudnak fogni, szagolni, tapintani.

Például, ha látnak az utcán dolgozni egy kotrógépet, lehet, hogy egy kotrógép makettjével szeretnének majd játszani, vagy könyvet olvasni az építkezési járművekről. Így dolgozik a gyermek képzelete.

Nagyon értékesnek gondolom, amikor a gyerekek "házat" vagy "iskolát" játszanak , vagy más egyéb mindennapi dolgot vesznek alapul a játékukban. Szerintem így dolgozzák fel a körülöttük lévő világ történéseit, eseményeit. Látnak valamit, aztán eljátsszák azt a testvérükkel, barátjukkal, vagy plüss állatukkal.

"A képzelet egy biztos alapra- a valós életben megtapasztalt dolgokra - épül, ez magában foglalja a számos lehetőséget felfedezésre és kísérletezésre, - ami pedig magában foglalja a felfedezést és kísérletezést az elképzelt,  vagy eljátszott alternatív kimenetelekre is." (saját ford.)

- Sarah Werner Andrews a 27. Montessori Kongresszuson "A képzelet fejlődése és a szerepjáték szerepe"

A képzelet ösztönzése, a fantázia korlátozása

A képzeleten alapuló játék különbözik a fantázián alapuló játéktól, amilyen például a tündérek, szuperhősök, kitalált animációs karakterek, és más ehhez hasonló kitalációk világa, ezeknek kevés reális alapja van. Inkább ne is említsük ezek marketing fogás részét, (kis kiegészítés: amivel minket és a gyermekeinket rá tudnak venni, hogy azért vegyünk meg a termékeket, mert például rajta van egy bizonyos karakter).

A gyermek, aki túl sok időt tölt a fantáziavilágban, gyakran nehezen tud másokhoz viszonyulni, csoportban dolgozni, illetve szimplán az "itt és mostban" lenni. Bizonyos gyermekeknek nagyon ijesztő is lehet.

Az én fiam 4 éves kora környékén hallotta először a Hófehérke és a Hét Törpe meséjét az édesanyám autójában, hangoskönyv formában. Nagyon megrémült tőle, mivel számára a gonosz boszorkány valódi ember volt, a mérgezett alma igazi és lehetséges, és akár 100 évre is elaludhatott egy ember.

Amikor egy 5-6 év alatti kisgyermek egy gonosz boszorkányról hall a mesében, valóságosnak képzeli, mivel ennyi idős korban még nagyon konkrét értelmezése van a világról. Úgy képzelik el ezeket a dolgokat, mintha igazak volnának, mivel nem tudják még egyértelműen megkülönböztetni a valós és elképzelt dolgokat.

"A fiatal gyermek még nem tud különbséget tenni az igazi és elképzelt, a lehetséges és az egyszerűen kitalált dolgok között."  (saját ford.)

Dr. Montessori, Times Education Supplement, 1919

Én azt tanácsolom, hogy  limitáljuk az 5-6 év alatti gyermekek hozzáférését a fantáziavilágokhoz, ameddig elég nagyok lesznek ahhoz, hogy magabiztosan különbséget tudjanak tenni a valós és kitalált dolgok közt. Ha a kisgyermekek néha-néha találkoznak is a fantázia világával, a mi dolgunk, hogy odafigyeljünk, és megbeszéljük velük ezeket, de ettől függetlenül is akadhatnak nehézségeik a valós és nem valós elkülönítésében. Amikor belépnek a második fejlődési szakaszba (second plane of developmnet) 6 éves kor környékén, sokkal könnyebben meg fogják érteni az absztrakt gondolkodást.

Mi a helyzet a képzeletbeli barátokkal? Az élénk fantáziájú gyerekekkel?

Lesznek a gyermekeknek képzeletbeli barátaik? Könnyen lehet. El fognak képzelni olyan dolgokat, amik nem létezőek? Ez is lehetséges.

Amit mi szülőként tehetünk, az, hogy egy gazdag, érdekes környezetet teremtünk számukra, amit felfedezhetnek. Így az igazi világgal kialakulhat a kapcsolatuk, és innen tudnak tovább felfedezni.

"A képzelet igazi bázisa a valóság, és ennek észlelése a megfigyelés pontosságához kapcsolódik. Szükséges előkészíteni a gyermeket, hogy a környezetében pontosan észlelhessen mindent, ahhoz, hogy biztosítsuk számára a képzelethez szükséges alapokat. Az intelligencia, a gondolkodás, és az egyik dolog megkülönböztetése a másiktól adja meg nekik a betont a képzeletbeli építkezésekhez." (saját ford.)

The Advanced Montessori Method vol. 1, “Imagination,” p. 196 (1918)

Ne mondjuk nekik, hogy hagyják abba a fantáziájuk játékát. Hagyjuk, hagy játsszák ki magunkból ezeket. Kövessük a gyermeket. Az én hozzáfűzésem, hogy ajánljuk a valóságot számukra, hogy biztos alapokkal rendelkezhessenek.

Könyvek, könyvek, könyvek

Rengetek gyermekkönyvben találunk a valóságtól elrugaszkodott dolgokat, mint például békákat, akik házakban laknak, és két lábon sétálnak az utcán, vagy mackókat, akik autót vezetnek, sok-sok könyv szól hercegnőkről, kalózokról, tündérekről, ésatöbbi.

Mit tehetünk akkor?

Az én tapasztalataim alapján (ahogy ezt már korábban is említettem) a gyerekek számára élvezetesek az olyan könyvek, amikben mindennapi tevékenységek szerepelnek, és alapjuk valóságos. Könnyedén tudnak viszonyulni az olyan történetekhez, amikben magukra ismerhetnek.

Nagyon szeretem például ezt a könyvet, amiben csak gyönyörű realisztikus képek szerepelnek egy kislányról, aki felébred, felöltözik, reggelit készít az apukájával, aztán a család elindul otthonról. A gyerekek az iskolámban imádják, újra és újra el kell nekik olvasni.

Úgy gondolom tehát, hogy sose olvassunk olyan könyvet, ami nem valós történéseken alapul?

Én magam is olvasok ilyet néha a gyerekekkel, de mindig egyértelműen elmondom előtte, hogy ez csupán mese, igazából ilyen nem történhet. Ezt egy idő után könnyen megértik, és ilyen kérdéseket tesznek fel: "A medvék tényleg beszélnek/ ruhát hordanak/ vezetnek autót? Neeem." Egy picit játékossá, játékká teszem, mindig elismételjük ezeket, amikor felmerül hasonló példa.

Eszközök választása otthonra

A fent felsorolt indokok miatt van, hogy általában nem találunk szerepjátékos részleget egy Montessori tanteremben. Mi a helyzet otthon?

Jó volt annak idején látni a saját gyerekeimet, ahogyan eljátszották, hogy ők bizonyos karakterek/szereplők , és éppen nagy kalandokat élnek át. Playmobil-t és Lego-t sokat használtak, ezekkel eljátszották a körülüttök látott világ történéseit.

Azt hiszem, itt mi szülőként tudunk tudatos döntéseket hozni, hogy milyen könyveket, játékokat, és médiát engedünk be az otthonunkba.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a véleményem a játékkonyhákról otthoni használatra. Dr. Montessori azt válaszolná, hogy a gyermekek jobban szeretnek részesei lenni a mi mindennapi tevékenységeinknek, hasznos részei lenni a családnak, és inkább próbáljuk meg őket az ételkészítésbe, konyhai feladatokba bevonni. Az én kedvenc példám játékkonyhára az Our Montessori Life konyhája, ahol az IKEA-s játékkonyha igazi gyermekkonyhaként funkcionál, minden a gyermek számára használható tárgyat hozzáférhetővé téve, a saját méretére szabva. Persze, azt is megértem, hogy nehéz tud lenni a szülőknek egész nap felügyelni a gyerekeket a konyhában, sokan ezzel érvelnek a játékkonyha mellett- ez egy személyes döntés.

Egy előadő a 2013-as Montessori Kongresszuson arról beszélt, hogy a "nyitott végű" (open-ended) játékok, mint például az építőkocka, vagy a játékselyem mennyivel hasznosabbak szerepjátékhoz, mint például egy tűzoltó jelmez, vagy bármilyen előre eldöntött kitalált játék. Ezek elengedik a gyermek képzeletét, és úgy használhatják, ahogyan ők elképzelik.

Az én tantermemben például van egy építőkockás sarok, ami nem képezi részét a sztenderd Montessori eszközöknek. Szeretem látni, hogy mennyiféleképpen használják ezeket a gyerekek. Vannak, akik utat építenek belőle, mások épületeket vagy állatkertet, vagy éppen elképesztő építményeket kreálnak.  Közben nagyon koncentrálnak, ha pedig befejezték a játékot, elpakolják maguk után a használt kockákat.

Ez a kényelmes "kocka" egy remek megfigyelő pont a "playgroup" (rendszeres, például hetente megrendezett találkozók gyerekeknek szülői felügyelettel) termünkben. A babáknál megfigyeljük, ahogy megtanulnak ki és be manőverezni a kockából. A totyogóknál gyakran látom, hogy a gyerekek egy nyugodt, csöndes sarokként használják, ahol szusszanhatnak egyet, vagy esetleg szintén mászó gyakorlatokat végeznek itt. Azok a gyerekek pedig, akik 3 éves kor felett jönnek hozzánk, sokszor használják repülőnek, amivel nyaralni utaznak, vagy egy boltnak, és a lyukon keresztül szolgálják ki vevőiket.

(a jobb oldalon látható a fent említett "kocka")

A játék tanya/farm gyakran megtalálható a Montessori tantermekben. Megtanuljuk vele az állatok neveit, de gyakran megfigyelem, ahogy a gyerekek ki és be pakolják az állatfigurákat, és megetetik őket, vagy éppen lefektetik őket aludni.

Nem zavarom meg az ilyen a játékot sem, hacsak nem dobálják az eszközöket, vagy nem zavarnak ezzel más gyerekeket. Megjegyzem az érdeklődésüket, és megpróbálom kitalálni, hogyan tudnám ezt felhasználva kapcsolatot teremteni köztük és az eszközök között. Vagy egy másik időpontban bemutatom nekik még egyszer az eszköz használatát, így megtanulhatják pontosan használni őket.

További olvasmányok a témában

A Montessori és szerepjáték témája rendkívül érdekes kérdés, és ebben is különböző pedagógia megközelítések lehetségesek. Arra biztatok mindenkit, hogy fedezze fel, ami az ő szemléletéhez legközelebb áll.

Adele Diamond számos kutatásot végzett a "Tools of the Mind" nevű programjához, amiben a szerepjátékot a gyerekek végrehajtó funkcióinak fejlesztéséhez használta.

A Waldorf/Free School megközelítés nagy hangsúlyt fektet a szerepjáték fontosságára.

Két remek cikk továbbá a Montessori és a szerepjáték kapcsolatáról ez és ez.