A gyermek kizárólag a környezetével kapcsolatos tapasztalatokból tud fejlődni. Az ilyen tapasztalatokat hívjuk 'munkának'. ~ Maria Montessori
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/BhKcErLllO0/?utm_source=ig_share_sheet&igshid=1a62lqhjur8li)
A Montessori előkészített környezet nem áll meg a gyerekszoba ajtajánál, lényege, hogy egész életterünket úgy rendezzük be, hogy a család minden tagja számára (tehát a legkisebbek számára is) élhető, kényelmes, hozzáférhető legyen.
Mégis, a legtöbbeket általában a gyerekszoba berendezése szokta érdekelni. Persze fontos, hogy a gyermek saját kis birodalma minél kényelmesebb, hozzáférhetőbb legyen számára, de ne felejtsük el, hogyha Montessori otthonra törekszünk, nem elég a gyerekszoba átalakítása.
Milyen egy Montessori gyerekszoba?
Az alacsony, nyitott polcokon attraktívan, szellősen elrendezett játékok, eszközök már-már ikonikus elemei a Montessori gyerekszobának.
A játékokat ne korlátozzuk a gyermek szobájába, hanem legyenek olyan helyen is, ahol a család ideje legnagyobb részét tölti. A polcok megjelenése sokkal hívogatóbb, mint a játékos dobozoké. A környezet rendje a biztonság és a megbízhatóság érzetét növeli a gyermekben. A kosarak, tálcák, vagy kisebb dobozok nyitott polcokon, attraktívak elrendezve hasznosak lehetnek a rend megteremtésében.
Ha megfigyeled a gyermeked, látni fogod, hogy melyek azok a játékok, amik leginkább lekötik, és mik azok, amikkel nem is foglalkozik. Próbálj csak annyi játékot elöl hagyni, amennyi szépen, zsúfoltság mentesen elfér a nyitott polcokon.
A játékok számának limitálása, és hogy minden játéknak megvan a maga helye, segít a gyermeknek abban, hogy a helyükre tudja tenni őket. A legfontosabb azonban a példa, amit mások mutatnak a környezetben. Amennyiben a felnőtt minden alkalommal gondosan visszateszi a játékokat a pontos helyükre, előbb-utóbb a gyermek maga is részt fog venni ebben, és magától el fog pakolni. Sokszor az elpakolás a legélvezetesebb része a játéknak.
Susan Mayclin Stephenson, Montessori Philosophy & Practice, Age 1-3 Years - Toys.
Eredeti cikk: https://www.howwemontessori.com/how-we-montessori/2018/08/beautifully-organised-montessori-shelves.html
Arra, hogy pontosan hány darab játék/eszköz legyen hozzáférhető a gyermek számára, nincs konkrét "szabály". Babáknál népszerű megoldás, hogy annyi tárgy van elöl, ahány hónapos a gyermek. Nagyobb gyerekeknél változó a szám. Minden esetben érdemes figyelni a gyermeket, hogy mi az a mennyiség, amit még könnyen rendben tud tartani, ami még nem annyira sok, hogy egyiktől a másikig ugrál, hanem jobban el tud mélyedni egy-egy játékban, tevékenységben. A játék dobálása is gyakran egy jel lehet, hogy túl sok a választási lehetőség.
A játékok rotálása a gyermek megfigyelése alapján történik- ha úgy látjuk, egy bizonyos játékot már nem, vagy ritkán használ, nem kelti fel az érdeklődését, kicseréljük egy másik (szintén fejlődési szintjének és érdeklődésének megfelelő) játékra. Legyen rendszer, rend- a gyermek születésétől öt éves koráig nagyon érzékeny a rendre- amivel éppen nem játszik, nem foglalkozik, mindig tegyük el utána, buzdítsuk őt is erre. Egy idő után magától fogja helyére tenni a dolgokat, feltéve, ha megvan a szokásos rendszer, tudja mit hová kell visszatenni.
(Kép forrása: https://www.howwemontessori.com/.a/6a0147e1d4f40f970b022ad38b83fb200d-800wi)
A gyermek választhat, hogy a kis asztalánál dolgozik, vagy egy kisebb szőnyegen a földön (ennek megvan a rituáléja, ahogyan ki - és összehajtogatják a Montessori tantermekben); ezzel behatároljuk, meghatározzuk a munkateret, illetve ha egy adott feladattal úgy érzi, végzett a gyermek, logikusabb, hogy visszategye a helyére, ha másikat szeretne kezdeni.
A Montessori gyerekszobában "floor bed", azaz egy matrac a földön szokott lenni kiságy helyett. Ezt babáknak ajánlotta Montessori a rácsos ágy helyett, hogy szabadon ki-be mászhassanak belőle, és az előkészített környezetben (ami teljesen biztonságos, bababarát!) felfedezhessenek. Így nincsenek ráutalva a felnőttre, hogy kivegye-betegye őket, és mozgási szabadságuk van. Népszerű mostanában a házikó ágykeret a matrachoz, esztétikai értéke miatt sokan választják, de egy szimpla matrac (esetleg alatta egy matracráccsal, mellette egy melegebb szőnyeggel) ugyanannyira megfelel a célnak. Az ágyra is érvényes, ami az egész előkészített környezetre- legyen szép, letisztult, egyszerű, ne legyen túl színes, túlstimuláló. Amikor az én kislányom ennyi idős volt, nem ismertem ezt a koncepciót, így mi nem használtuk (ő egyébként is kifejezetten nehezen elalvó típus, úgyhogy neki mindig kellett segítség az el-és visszaalváshoz). Nicole Kavanaugh cikkje itt olvasható a saját tapasztalatiról : gyermeke előfordult, hogy éjszaka felkelt, lemászott a matracról, kicsit játszott valamivel, aztán visszaaludt. Alapvetően egy nagyobb (1-2 éves) gyermeknek már nem kell matrac a földre, egy alacsony ágy, amiből önállóan ki-és be tud mászni, ugyanolyan jó.
A falak legyenek fehérek, vagy valamilyen visszafogott, neutrálisabb színt használjunk, ezzel nem tereljük el a gyermek figyelmét, nem adunk hozzá a stimulációhoz. A nyitott polcok színei közül is a fehér és a festetlen fa a legnépszerűbb (erről tudnak legjobban kitűnni a rajta lévő tárgyak), de egyébként ugyanaz vonatkozik rá, mint a fal színére.
Általában fontos, hogy ha belépünk a szobába, azt érezzük, hogy nyugodt, békés atmoszférája van. A falon legyenek képek a gyermek szemmagasságában, ezek legyenek minél szebbek, attraktívabbak (közkedvelt megoldás az állatképek fehér háttérrel, vagy a művészi alkotások megjelenítése). Legyenek a gyermek számára látható, elérhető magasságban növények, esztétikus tárgyak, legyen mozgástér (esetleg nagymozgásos játékok), minél több természetes fény.
Egy tükör, amiben a gyermek láthatja magát, baba kortól kezdve részese a Montessori környezetnek. Ahogy nő a gyermek, úgy változik a tükör funkciója is: babáknál a "movement area" része az alacsonyan, egy kényelmes matrac mellett elhelyezett tükör, amiben megfigyelheti magát, a környezetét, a saját mozgását, ezzel elősegítve például a szemmel követés vagy a testtudat fejlődését. Amikor már kapaszkodva feláll a baba (vagy ezelőtt nem sokkal), magasabbra tesszük a tükröt, és elé teszünk egy rudat, amiben meg tud kapaszkodni, és így gyakorolhatja a felállást. Nagyobb gyerekeknek a tükröt lehet például a ruhásszekrény közelébe tenni, így gyakorolhatják az önálló öltözködést. A fürdőszobában is érdemes felszerelni egy alacsony tükröt, ha a mi fürdőszoba tükrünkben nem látja magát a kisebb gyermek; például fogmosásnál, fésülködésnél rendkívül hasznos, hogyha látja saját tükörképét.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/Bec0X29ltFj/?utm_source=ig_share_sheet&igshid=kswl8vfnd283)
Totyogó kortól kezdve az öltöző rész is helyet szokott kapni a szobában; erre számos kreatív megoldás létezik, de mind lényege, hogy a gyermek önállóan hozzáférjen a saját ruháihoz, tudjon választani, és gyakorolhassa az önálló öltözködést.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/
A könyveknek legideálisabb egy kifelé néző könyvespolc- így a gyermek tud választani a borító alapján, ahelyett, hogy csak a könyv gerincét látná, és egyesével ki kéne vennie őket, ahhoz, hogy megtalálja, amit keres. A visszarendezés is könnyebb így. Az olvasó sarok egy népszerű megoldás.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/
Az "alkotó részleg" (art area) is helyet kaphat a szobában. A gyermek életkorától, és a hely mennyiségétől függően változhat a kinézete. Egy festőállvány gyakran megtalálható itt, mivel a kisebb gyermekek még vállból rajzolnak, ezért szeretnek a falra is firkálni; sokkal könnyebb számukra egy függőleges felületen alkotni (a vertikális felületen alkotásnak rengeteg előnye van egyébként, ebben az angol nyelvű cikkben részletesebben kifejtik ezeket). Ebben is választási lehetőséget adunk a gyermeknek, ezért mindig többféle eszköz elérhető számára (papír, ceruza, zsírkréta, festék, olló, ragasztó, gyurma, stb.)
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/
Amint azt a bejegyzés elején is említettem, nagyon fontos, hogy az előkészített környezet egész otthonunkra kiterjed.
Tehát ideális esetben minden szobában van a gyermeknek saját része, és úgy van kialakítva az adott helyiség, hogy ki tudja venni a részét az ott történő dolgokból. Életkortól függően változnak a gyermek igényei, lehetőségei, így a Montessori otthon is gyakran változik, főleg az első néhány életévben. Ez a szülők részéről plusz munkát igényel ugyan, de a gyermek önállósága, és az ebben lelt öröme kárpótol minket ezért.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/
Az előszobában vagy a bejáratnál lehet például kényelmes kis szék vagy pad, amin könnyebben tud a gyermek cipőt venni, öltözködni, és egy alacsony akasztó, ahova a kabátját felakaszthatja magának.
Az előkészített környezet fontos része még a gyerek méretű bútorok, tárgyak. Például kis asztal, kisszék, kis pohár, villa, és a többi.
John Dewey, egy amerikai oktatási szakember (aki egyébként Montessori kortársa volt) kezdte el keresni ezeket a gyermek méretű, gyermekek által használható mindennapi élethez használatos tárgyakat (mint például asztalok, székek, seprűk, evőeszközök) de New York-ban akkoriban sehol sem talált ilyet. Ekkor kezdték el gyártatni ezeket, és azóta is nagy sikerrel forgalmazzák őket, így számunkra már nem korszakalkotó gondolat, hogy a gyermeknek legyen mindenből használható, saját méretű eszköze.
(Kép forrása: https://www.instagram.com/p/
