Lassacskán egyre nagyobb a 3-6 éves korú gyermekek tanteremében megtalálható Montessori eszközök szerepe az otthonunkban, mivel Mila nemsokára három éves lesz, és otthon fogom tanítani a Montessori módszerrel. Ez nem azt jelenti, hogy berendezünk egy komplett tantermet eredeti eszközökkel, hiszen egy átlag család számára ez anyagilag finoman szólva is megterhelő lenne. Sok eszközt megpróbálok majd alacsony költségvetésből, magam elkészíteni. Persze ezek nem lesznek pontosan ugyanolyanok, mint az eredeti Montessori eszközök, de ugyanazt a célt fogják szolgálni, és remélem különlegessé teszi őket az, hogy saját kézzel készültek.
A színminták ingyenesen elvihető, vastag papírra nyomtatott színárnyalatok a falfestékek színeinek megfelelő színekben. Én az OBI-ban talált mintákat használtam, a Dulux festékek árnyalataival, de biztosan más falfestéket árusító boltban is találtok színmintát.
1. Színárnyalatok párosítása
Ezt a Montessori eszközt szerettem volna valahogyan reprodukálni, mivel nagyon tetszett. Gondolkodtam, hogyan tudnám elkészíteni, vagy ehhez hasonló, ugyanazt a funkciót betöltő eszközt magam készíteni itthonra. Aztán eszembe jutott, hogy korábban már láttam ilyen csipeszes verziót Pinteresten. A csipeszek használta fejleszti a finommotorikát, és elősegíti a helyes ceruzafogáshoz a gyermek ceruzafogó ujjainak megerősödését. Ez az eszköz fejleszti a vizuális megkülönböztetést, és nem utolsó sorban a gyerekeknek érdekes kihívás. Az elkészítése is egyszerű és gyors: egy szín három színárnyalatát egymás mellé tettem, a színmintákat kb. félbe vágtam, és ezeket felragasztottam egy keményebb kartonpapírra egymás mellé. A fa csipeszekre pedig ragasztottam egy csíkot ugyanazokból a színekből.
2. Színtáblák
Ez egy szenzoriális Montessori eszköz, a 3-6 éves tanteremben megtalálható "color box 1" otthon elkészített változata. A szenzoriális eszközök lényege, hogy a gyermek különböző érzékeszervi tapasztalatait különválasztja, és ezáltal finomítja. Egy nagyon egyszerű példa erre, hogyha csukott szemmel csak a környezetünk hangjaira koncentrálunk, sokkal jobban meg tudjuk figyelni azokat, kiélesedik az érzékszervünk. Ez az eszköz a vizuális érzékelést fejleszti, finomítja; konkrétan a színek érzékelését. Színes dolgokat mindennap látunk, de csak magát a színt, mindenféle asszociáció nélkül (tehát nem piros autót, vagy piros almát, hanem magát a pirosat) ritkán. Ez az angol nyelvű videó (katt!) bemutatja a használatát.
Ennek az eszköznek az elkészítéséhez a három alapszínből (piros, sárga, kék) vettem kettő-kettő színmintát, picit kisebbre vágtam őket, és a szélére ragasztottam folyékony ragasztóval mindkét oldalára egy vékonyra vágott kartonpapír csíkot. Igazából akár a kartonpapír ragasztás nélkül is lehetne használni csak a színmintákat, de az eredeti Montessori eszközöknek hasonló fa széleik vannak, és az eszköz bemutatásnál kiemelten ügyelnek arra, hogy mindig azoknál fogják meg őket, és ne érjenek a színekhez. Nekem az tetszik ebben, hogy nagyobb odafigyelésre, az apróbb részletekre koncentrálásra ösztönzi a gyermeket, ezért szerettem volna az otthon elkészített verziómban is valahogyan széleket csinálni neki. Kis érdekesség, hogy az eredeti Montessori által készített/készíttetett eszköz színei selyemből voltak, és könnyen foltossá váltak egy picit koszosabb ujjtól is, ezért nem szabadott a színes részekhez érni.
A color box 2 és 3 még készülnek, a 2-ben a másodlagos színek is szerepelnek (narancssárga, lila, zöld) és a fehér, fekete, barna, rózsaszín, és szürke. A 3-ban pedig már kilenc szín hét különböző árnyalata szerepel. Így néz ki egyébként az eredeti eszköz:
3. Ollóval vágási feladatok
A színminták keményebb papírra vannak nyomtatva, ezért szerintem remekül működnek azoknál a gyerekeknél, akiknek még nehezére esik egy vékonyabb fajta papírt egyedül vágni, mivel az össze-vissza mozog a kezükben. Vékonyabb csíkokra vágtam a színmintákat, és rárajzoltam különböző féle vonalakat, amiket megpróbálhat a vágásnál követni. Kezdőknek először csak sima vékonyra vágott csíkokat adjunk, hogy azon gyakorolják a vágást, az olló fogását, a biztonságos olló használatot. Amikor már ügyesebben bánnak vele, először az egyenes, aztán az átlós vonalakkal megrajzolt lapokkal próbálkozzunk, ezután a bonyolultabb figurákkal.
4. Papír lyukasztás
Először azt hittem, hogy ez könnyítés lesz a vékony papírhoz képest (amivel ugyanaz volt a nehézség, mint az ollózásnál; hogy nem volt tartása, és nehéz volt vele megtalálni egyedül azt a helyet, ahova bele kell illeszteni a lyukasztához), de mint kiderült, mivel keményebb papír, így sokkal erősebben is kell nyomi a lyukasztót ahhoz, hogy kilyukassza a papírt. Nagyobb gyerekeknek viszont jó lehet ezzel próbálkozni, ezzel is erősíteni a kezeiket. Illetve a kiszúrt formákat utána fel lehet használni pl. kollázs készítéséhez, szebb lesz ebből a vastagabb paírból.
